Mindig nehezen fértem bele egyetlen szakmai kategóriába

Coach, természetgyógyász, az olfaktív terápia kidolgozója, szerző — mindegyik igaz rám, de egyik sem mondja el önmagában, mivel foglalkozom valójában. Több mint húsz év segítői munkája, különböző képzések, módszerek és sok száz emberi történet találkozásából alakult ki az a szemlélet, amely ma meghatározza a munkámat.

Mindig az összefüggéseket keresem. Azt, ami a látható tünet, elakadás vagy élethelyzet mögött húzódik, és amit első pillantásra talán nem veszünk észre.

Azt kutatom, hogyan kapcsolódik egymáshoz a test és a lélek, az emlékeink és a jelenlegi működésünk, a kapcsolataink, a környezetünk és az egészségünk. És azt is, hogy a testünk vajon mit tud vagy jelez még azelőtt, hogy szavakba tudnánk foglalni.

Ebben a keresésben különleges szerepet kaptak az illatok. Az illat közvetlenül ér el bennünk olyan rétegeket, amelyekhez pusztán a verbalitáson keresztül sokszor lassabban vagy nehezebben jutunk el. Emlékeket, érzéseket és asszociációkat mozdíthat meg úgy, hogy közben nem kell mindent előbb megértenünk vagy kimondanunk.

Ezért vált az illatokkal való munka az egyik fontos szakmai területemmé, és ezért született meg az olfaktív terápia is: a coaching, a természetgyógyászat és az illatok érzelmi hatásával kapcsolatos tudás és tapasztalat egymásra épüléséből.

A Láthatatlan gyógyító című könyvben ezt a szemléletet szerettem volna tágabb térbe vinni. Nemcsak azt megmutatni, hogyan dolgozhatunk terápiában az illatokkal, hanem azt is, hogyan változtathatják meg a gondolkodásunkat a gyógyulásról. Hogyan hívhatják fel a figyelmünket olyan rejtett sémákra, dinamikákra, összefüggésekre, amelyekre egyáltalán nem gondoltunk volna.

A könyv számomra ezért nem lezárása egy szakmai útnak, hanem annak egyik következő állomása: annak a gondolkodásnak a megosztása, amely hosszú ideje tapasztalatokon keresztül érlelődik.

Ma már nemcsak a terápiás térben szeretnék ezekkel a kérdésekkel dolgozni. Szeretném a munkám során születő felismeréseket tágabb, nyilvános térben is megosztani — könyvekben, beszélgetésekben, előadásokon és más közös gondolkodási helyzetekben.

Meggyőződésem, hogy a saját válaszaink ritkán találhatók meg egyetlen módszerben. Sokszor akkor kerülünk közelebb hozzájuk, amikor merünk a dolgok mögé nézni, és kíváncsiak vagyunk arra is, mi minden formálja azt, akik vagyunk és amiben éppen vagyunk.