Szeptember 7-én és 8-án az AI Summit konferencián Budapesten az illatok beköltöztek a Harmony Zone-ba. Kicsit különös párosításnak tűnhet: mesterséges intelligencia és illatok. Pedig nagyon is van közös pont. A kreativitás ugyanis nem mindig ott kezdődik, ahol gondolkodni kezdünk. Néha egy képben. Egy érzésben. Egy régi emlékben. Egy egészen váratlan asszociációban.
Ez történt a workshopokon is. Megszagoltunk egy illatot, hagytuk, hogy megérkezzen valami, valami váratlan, amit nem mi találtunk ki, aztán ezt a valamit összekapcsoltuk egy kérdéssel, egy problémával, amivel éppen dolgoztunk. Érdekes volt figyelni, milyen új utak nyílnak meg, amikor nem ugyanazokat a gondolatokat próbáljuk újra és újra egymás mellé rendezni.
És persze beszéltünk arról is, miért ilyen különös érzék a szaglás. Miért tud egyetlen illat pillanatok alatt valahová vissza repíteni bennünket, miért kerülhetünk általa közelebb egy régi történethez, egy érzéshez, vagy akár valamihez, amiről már azt hittük, rég elfelejtettük.
De számomra most is az emberek voltak a legérdekesebbek. Az, amikor valaki mesélni kezdett egy saját élményről. Amikor egy illat egészen mást jelentett neki, mint a mellette ülőnek. Amikor egy asszociációból hirtelen felismerés lett.
A Book Zone-ban közben A láthatatlan gyógyító is ott volt. Beszélgettünk, dedikáltam, új kapcsolódások születtek, és megint megtapasztalhattam, hogy egy könyv akkor kezd igazán élni, amikor már egy beszélgetésben folytatódik.
Köszönöm mindenkinek, aki ott volt velem a workshopokon, illatolt, gondolkodott, mesélt, kérdezett és megosztotta velem a saját történetét. És köszönöm az Inda Pressnek, a kiadómnak, hogy az illatok és A láthatatlan gyógyító is ott lehetett ezen a két napon.
